Örvény.
Írta: Fujt Ernesztin

Az örvény peremén,
életünk veszedelmesen kavarog.
Ott a felszín,
melyben soha nincs nyugalom.
Ott van mi mindent felkavar,
a jó és a rossz,
mely örökké mozgásban tart.
Negatív és pozitív érzés
mindig harcban áll.
Szorongás, félelem mindig váltva jár.

De az örvény közepén,
ahol minden elsimul.
Csend  vár és nyugalom,
ott vagy te belül önmagad,
amit másnak soha ki ne adj.
Maradjon benned mindig béke,
az öröm forrása ott bugyog,
és hazatalálsz mindig és mindenkor.
Mert az örvény közepén csend van
béke és nyugalom.