Az én igaz barátomnak
Írta: Fujt Ernesztin

A sors megajándékozott egy emberrel,
Kire én nem számítottam soha.
Jött mint a villám, váratlanul,
belépett az életembe, mint még senki soha.

Minden nap szót váltunk,
és velünk van minden őszinte gondolat.
Együtt sírunk s együtt nevetünk,
Bohém lelke homlokomra atyai csókot ad.

Számára én vagyok a páratlan láng lelkű költő,
A nő, aki más mint a többi,
Felvértezve minden gondolattal,
csatát vívunk erényből és gonoszságból.

Barokkos csipkés lelkem örömmel tölti el,
Nincs amiről ne beszélnénk,
A létről, szerelemről, boldogságról,
szépségről, alázatról, elmúlásról.

Napjainkat így mulasztjuk,
Eme szent köteléken áldozunk,
az igaz barátság oltárán a mindennapoknak,
és tesszük szebbé a még hátralévő napjainkat.