Őrizem a parazsat.
Írta: Fujt Ernesztin

Őrizem a parazsat,
mely még  megmaradt.
Ez a parázs sosem alszik el,
lángra lobban ha oxigént kap.
Feléled egy szikrától,
és új erőre kap,
Tombol a szívemben,
mint a nagy vihar,
és mindig csak téged akar.
A vágy sohasem huny ki,
csak időnként,
csendben megpihen.
De ha jöttöd látom,
a varázslat visszatér,
ragyog, énekel és táncol.
A szív legbelül,
mint az éhes száj,
és szomját oltó vándor
mely csak téged vár.