Lidérc tangó               
Írta: Fujt Ernesztin

Akartalak szeretni nagyon,
De a szívem most elcsendesült, hagyom,
A szívemet átjárja a fájdalom,
Hogy lehetnénk e-egymásnak vajon?

Csak a lidérc táncolt egy búcsú tangót,
Jég és tűz mely-e táncot járja,
A jég ropog, a tűz pattog,
S kioltja egymást mint a szenvedélyes tangó.

Elevenen mintha élne minden érzés,
Csalfa volt és hazug,
Nem kell a játék a szívem igaz érzésekre várt,
Mely tartott néhány éven át.

Gondolkodóba ejt a magány,
Hogy hová tűnt az az édes érzés,
És hogy a vágy igaz volt-e tán?
Amely a másik karjaiba zárt.

Kavarog az érzés,
A szemem ólom könnyeket ejt,
A szív dalol egy régi dalt,
Most új dalt komponál ami új utak felé hajt.

Fel-fel villan egy-egy kép,
A kaleidoszkóp mélyén,
Egymást váltják a szép és szomorú emlékek,
Hogy a fej beleszédül, úgy kavarog.

Megnyugvásra vágyik s a hajnalt várva,
Felkél a nap és új jövő érkezik,
Mely minden napra vigaszt hoz,
A sors berendeltetett és új álmokat hoz.