Édesanyámnak                           
Írta: Fujt Ernesztin

Olykor álmodom róla,
fehér haja mint a hó,
szeme mint a csillag az égen,
mosolya melyben a szeretet
minden érzését ő hordozta volna.

Igen, valóban benne volt minden,
ami emberré tett engem.
A jóság, a kedvesség, a józanság,
odaadás, aggodalom, gondviselés,
szívében a lélek csak szeretni járt.

Hiányzik ő nékem nagyon,
látom őt a felhők között,
és a lénye fényt szórva ragyog,
Boldogság és mosoly ül az arcán,
jelzi, hogy jól van, s csendben búcsút int.

Szeretete minden nap elkísér,
álmaimban is hozzá tartozom,
Angyal szárnyon érkezik hozzám,
elvarázsol mint mindig, és tudom,
hogy ez az anyai föltétlen szeretet.