Álom volt.                         
Írta:Fujt Ernesztin

Álom volt csupán,
minden érintés és gondolat,
csalfa csalóka álom,
s az élet mily kegyetlen,
s olykor csak merengés tud lenni.
S már-már elhiszed, hogy az álom,
valósággá is tud lenni?

S jön az ébredés,
sok átvirrasztott éjszaka után,
s rájössz, hogy az elméd,
játszadozott csupán,
remélte, hogy jön egy nap,
mely minden vágyadra
megoldást ad.

Most révedezel az elmúlt időn,
s minden perc mint homokszem,
pereg tova,
s mily álom volt is az,
melyben a vágy,
hogy tudja álcázni önmagát,
s hogy a valóság mennyire ostoba.

De minden ébredés fáj
s elmereng az érzés felett,
hogy mennyire vágytál rá,
egy-egy boldog percre,
ami aztán el nem jön soha,
és ébren álmodni volt a legszebb,
s az idő majd száll tétován tova.

Magányos festő
Írta: Fujt Ernesztin

Álmodom a színekről,
álmodom a lélekről,
s minden ecsetvonásomban,
benne vagyok én is.

Az alkotás számomra,
a művészet és az élet,
örömömet ebben lelem,
s a vászon érzi lelkesedésem.

Páncélba zárt elmém,
ilyenkor megnyílik,
s boldog ecsetvonásokba kezd,
ahogy alkotáshoz illik.

Festményeimet megálmodom,
majd álmaimat megfestem.
Érzelem kerül a vászonra,
s színekből alkotva lesz szépség.

Megtöltöm élettel,
mert számomra ez élmény.
S mint egy csupasz emberi lélek,
melyet birtokba vesz az elmém.

Festményem egy vers szavak nélkül,
Versem egy festmény szavakba zárva.
Az alkotás öröme az én világom,
az élet értelmét én ebben találom.