Boldogság hol vagy?
Írta: Fujt Ernesztin

Miért nem juthat nekem ebből az életben semmi?
Miért csak a vágy marad, amit ad nekem az élet?
Miért keresek tiszta, őszinte lelket, s ha megtalálom,
miért marad csak minden egyszerű álom?

Nincsenek tettek, csak szavak és érzés,
és a szívből azt hiszem, hogy nincs semmi kétség
csak úgy árad a szeretet, szerelem
de miért, hogy ők nem találnak sohasem.

Nem igaz, hogy csak ennyit érek,
az életben csak ennyi volt az érzés?
A halál menyasszonya szeretnék lenni és tudom majd,
hogy akkor már nem lesz félelem, vágyódás, szerelem.

Nyugalom vár rám és az életem bezárul,
vége és el tudom fogadni, ennyi.
Fejfámra legyen az írva, aki egész életében
a boldogságot kereste és sohasem találta.

Nem találkozott vele a párja,
s lelke felhők közé szállt s eltűnt.
Utólag már jobb is így,
mert nagy katarzist robbantott volna.

S így vele az élet elszállt,
nyomtalanul és kergetve  álmokat,
míg végül feladott mindent,
és elment vele örökre az élet.