Csendes magány.
Írta: Fujt Ernesztin

Keresek valakit kit álmaimban láttam,
kinek tündér lehetnék angyal szárnyon,
szírének zengő hangjától el ne csábuljon,
szerető ölelést csak tőlem várjon.

Szeretném, mint eltévedt folyó,
a boldog zúgó hangos árral,
újra a tengerbe találjon,
majd az óceán csendességére vágyjon.

Ám az idő szalad, nem adja meg magát az árnak,
szivárvány színű szappan buborék akár egy álom,
lepke szárnyú álmaink oly gyakran tovaszállnak,
és az élet alkonyán megbékélünk a csendes magánnyal.