Csend
Írta : Fujt Ernesztin

Csend, mely lelkemre ült,
megnyugtató és jóleső,
pihen a lelkem,
letakar a leplem,
bizarr nyugalom.
Álmodik a csend is,
ma pihenés a jutalom,
elmém helyben jár,
s nem repül mint a kismadár.
De miért is szállna,
hiszen oly jó,
így ledőlve a lócára.
Néha kell ez a nagy csend,
és a magány,
szívem megpihen,
a csend távoli hangját hallva,
mely lelkem nyugalma,
és csend a jutalma.