A vágy.
Írta: Fujt Ernesztin

Egymásra találva tüzet gyújtottuk,
és megjelent az apró kicsi láng,
Szítva a kis tüzet mely mind nagyobbá vált,
majd fellobbant, hiszen égett a vágy!

Lelkünk kapcsolódott melyet a test követett,
és boldogsággá vált a kölcsönös szeretet.
Lelkünk, testünk egymásra talált,
ebből született az intimitás, mit a vágy követelt.

Kell a bátorító ölelés, a csók, az egymásba olvadás!
Kell, hogy pattogjanak az erotikus szikrák!
Áhítozunk, vibráló, izgalmas szenvedély, mely eleven,
s a kölcsönös ölelés, amely rabul ejt.

A vágy zabolátlan, megfékezhetetlen, kiszámíthatatlan,
s szavak nélkül is, erre vágyunk és égünk,
hogy e csodában legyen részünk, mely felemel az égig,
ölelésben élünk, lángra gyúltunk, tűzben égünk!

Dulakodásunk az ölelés, és szerelmes édes szép szavak,
melyek mint ajzó szer úgy hangzanak.
Akarlak tiszta szívből, igazán,
a szerelem háza légy ahová a szív és a lélek hazajár.

Ez legyen a sorsod reggel, nappal és éjszaka,
hogy vággyal teljen a nap minden szaka.
Ez az öröm adja az élethez a reményt,
hogy mindig, s minden nap boldog legyél.