Lelked labirintusa.
Írta: Fujt Ernesztin

Eltévedt lélek jár kel a lelked labirintusában,
a vágy, a kéj a szerelem mámorában.
Magad sem tudod merre jársz, hová mész
és ugyan ezzel az érzéssel valójában semmire sem mész.

Kezed, lábad megbilincselve, kitörnél, de nem lehet,
sarkantyút kötött az élet minden porcikádra.
Lelked, szíved zárja nem nyílik már a szerelem kapujára.
A nagybetűs élet nem enged lépned, a lakat zárva,
Senki sem visz el a majd a boldogság mámorába.

Megfelelünk magunknak s másnak, mert az élet ezt kívánja,
csak azt ne feledd, hogy ez nem az élet,
a purgatórium ami az embert tárt karokkal várja,
hogy átöleljen és a lelked labirintusában örökre elveszejtsen.