Torz világ
Írta: Fujt Ernesztin

Emberek mint a varjak ,
egymásba marnak.
Hová tűnt az igazi szeretet,
mely bút és bánatot feledtet?

Az élet felgyorsulva
az idő szárnyán repül tova,
s miért kell, hogy boldogtalan
legyen emberek sora?

Nézz a tükörbe, döntsd el,
hogy mától mosolyt adsz ajándékul
minden halandónak, és mosolyában
a magad tükrét látod viszont majd. 

S boldogság árad a lelked mélyén,
hiszen holnaptól minden észérv,
törli majd a múltat és innentől,
csak a jó és a szép adódhat.

Magányos szív.
Írta Fujt Ernesztin                         

Meghalt a lelkem.
Meghalt a szívem.
A magányosság útjára léptem,
de vigasztal az emlék,
s a boldogság ami történt nem rég.
A lelkem színeit megfestem,
a csodák színeit viszont látom a vásznon,
a verseimet mit már nem neked szánok,
bele kiáltok a világba,
senkinek és mindenkinek szánva.
A csönd elért,
az emlék vigasztal,
ami soha el nem hagy,
s a sok tücsök dallam,
mely a szívemben megmaradt.

A hála ereje.
Írta: Fujt Ernesztin

Átéljük a szelet, a vihart,
emelkedünk a felhők fölé,
a majd zuhanunk a mélybe.
Időnként göröngyös a létünk,
kalandokat sohasem kímélünk,
járatlan utakat be nem járunk,
hiszen a sorsunk, amire vágyunk.
Értékeljük a sok szépet,
amit adhatott nekünk az élet.
Látjuk a színe vesztett szürkét,
a mogorva, utálatos, a szomorú leplét,
a napoknak nem éppen a szép csendjét.
És mégis mindezek ellenére,
minden napunkban választva,
újra és újra építjük a jövendőt.
Nincs ennél jobb, szebb jövő,
mely a szeretet nyelvét hálával,
a napot jósággal tölti meg.
Megszűnik az irigység, kapzsiság,
aggodalom és magány.
Reményt, örömöt ad a szívnek,
boldogság lesz úrrá rajtunk,
s mi ez, ha nem az élet?

Nem lehet...
Írta Fujt Ernesztin

Nem lehet kedvesem,
hogy kezedbe adjam a szívemet,
a pajkos játék után jön a komoly érzelem,
lélekgyilkos játékra nem adom a fejem.

Bánt, ha játékként akarsz bántani csupán,
a szívnek igazi érzés kell ma már.
A hamis mind megtéveszt, boldogságot nem ad,
pedig jó lenne megpihenni a léleknek a szív alatt.

Simogató kézre, gondoskodó lélekre vágyom
nincs semmi más ami fontosabb lenne e-világon.
A én világom a te világod,
így élni az életet az maga az álom.

Átgondoltad-e hogy mire vágysz?
hogy érzed-e milyen a valódi vágy?
vagy elfutsz amikor az érzelem komolyra vált?
ezeket mérlegelve adhatod csak a szívedet át.

S ha mindez csak a játék része,
jobb ha sohasem lesz ebben részem,
Búcsúzom, hát kedvesem, mert nem lehet,
hogy kezedbe adjam az életem.

Ősi törvény.
Írta: Fujt Ernesztin

Elmondom néktek a világ gondjait,
a lelkek torzulásának szégyenfoltjait,
mely mindig felháborít és feldúl,
meggyógyítani a lelkeket már nincs mód.
A nők tartják fenn ezt a világot
a férfiak itt a Földön csak mind zarándok,
eltelve magukkal csak járják a világot,
mint a méh virágról-virágra száll,
s az erkölcs kihalt belőlük ma már.
S nincs bennük semmi szégyen,
csak a nőkben van némi szemérem.
Szégyenteljes világba érkeztünk,
ahonnan eltűnt a tisztesség és erkölcs,
és elborult elmék szégyene ami nem múl,
áthágva minden erkölcsi normát,
ősi törvény, mely a legtöbb férfit formál.

Szeretni újra
Írta: Fujt Ernesztin

Kedves emlék voltál mindig,
veled révedeztem, így hidd,
Szívemben bánatot hagyva egy hajnalon,
távoztál egy szép napon.

De a szív nem felejt,
emléked nap mint nap visszacseng,
Ajándékod: hogy, hogy vagyok?
szívembe markolt és azóta rab vagyok.

A szívem felidézi emléked,
vágyom rá, hogy napjaimat szebbé tedd,
amikor a szeretet újra lángra kap,
mert-e különös érzésnél a szív szabad.

Várlak minden nap szüntelen,
hogy szárnyalni tudjunk féktelen,
boldogságunk átkarol, meghajol a szívnek,
hiszen szeretve tud csak szeretni a lélek.

Cseppben a tengert.
Írta: Fujt Ernesztin

A dal mely bennem él,
minden napjaimban elkísér.
Távol jársz már oly messze,
igyekszel, mindig máshoz sietve.

Keresed az utad,
talán mely téged vár,
Nem számít, ha az útnak,
a kezdeteknél vége már.

Mint cseppben a tengert,
kutatod, lázasan keresed,
Csak spontán azt leled,
ki épp az utadban ered.

Az élet nem érdemli,
ezt a sorsot,
amit a szeretet,
és a szívünk hordoz.

A boldogság több,
néhány pillanatnyi mámornál,
ahol majd a hálónk
ki tudja vetni a horgonyt.

Légy inkább megfontolt,
engedd meg magadnak a jót,
a biztosat, a szívbe markolót,
az egyet, a hozzád valót.