Magányos szív.
Írta Fujt Ernesztin                         

Meghalt a lelkem.
Meghalt a szívem.
A magányosság útjára léptem,
de vigasztal az emlék,
s a boldogság ami történt nem rég.
A lelkem színeit megfestem,
a csodák színeit viszont látom a vásznon,
a verseimet mit már nem neked szánok,
bele kiáltok a világba,
senkinek és mindenkinek szánva.
A csönd elért,
az emlék vigasztal,
ami soha el nem hagy,
s a sok tücsök dallam,
mely a szívemben megmaradt.