Cseppben a tengert.
Írta: Fujt Ernesztin

A dal mely bennem él,
minden napjaimban elkísér.
Távol jársz már oly messze,
igyekszel, mindig máshoz sietve.

Keresed az utad,
talán mely téged vár,
Nem számít, ha az útnak,
a kezdeteknél vége már.

Mint cseppben a tengert,
kutatod, lázasan keresed,
Csak spontán azt leled,
ki épp az utadban ered.

Az élet nem érdemli,
ezt a sorsot,
amit a szeretet,
és a szívünk hordoz.

A boldogság több,
néhány pillanatnyi mámornál,
ahol majd a hálónk
ki tudja vetni a horgonyt.

Légy inkább megfontolt,
engedd meg magadnak a jót,
a biztosat, a szívbe markolót,
az egyet, a hozzád valót.