A hála ereje.
Írta: Fujt Ernesztin

Átéljük a szelet, a vihart,
emelkedünk a felhők fölé,
a majd zuhanunk a mélybe.
Időnként göröngyös a létünk,
kalandokat sohasem kímélünk,
járatlan utakat be nem járunk,
hiszen a sorsunk, amire vágyunk.
Értékeljük a sok szépet,
amit adhatott nekünk az élet.
Látjuk a színe vesztett szürkét,
a mogorva, utálatos, a szomorú leplét,
a napoknak nem éppen a szép csendjét.
És mégis mindezek ellenére,
minden napunkban választva,
újra és újra építjük a jövendőt.
Nincs ennél jobb, szebb jövő,
mely a szeretet nyelvét hálával,
a napot jósággal tölti meg.
Megszűnik az irigység, kapzsiság,
aggodalom és magány.
Reményt, örömöt ad a szívnek,
boldogság lesz úrrá rajtunk,
s mi ez, ha nem az élet?