A hála ereje.
Írta: Fujt Ernesztin

Átéljük a szelet, a vihart,
emelkedünk a felhők fölé,
a majd zuhanunk a mélybe.
Időnként göröngyös a létünk,
kalandokat sohasem kímélünk,
járatlan utakat be nem járunk,
hiszen a sorsunk, amire vágyunk.
Értékeljük a sok szépet,
amit adhatott nekünk az élet.
Látjuk a színe vesztett szürkét,
a mogorva, utálatos, a szomorú leplét,
a napoknak nem éppen a szép csendjét.
És mégis mindezek ellenére,
minden napunkban választva,
újra és újra építjük a jövendőt.
Nincs ennél jobb, szebb jövő,
mely a szeretet nyelvét hálával,
a napot jósággal tölti meg.
Megszűnik az irigység, kapzsiság,
aggodalom és magány.
Reményt, örömöt ad a szívnek,
boldogság lesz úrrá rajtunk,
s mi ez, ha nem az élet?

Nem lehet...
Írta Fujt Ernesztin

Nem lehet kedvesem,
hogy kezedbe adjam a szívemet,
a pajkos játék után jön a komoly érzelem,
lélekgyilkos játékra nem adom a fejem.

Bánt, ha játékként akarsz bántani csupán,
a szívnek igazi érzés kell ma már.
A hamis mind megtéveszt, boldogságot nem ad,
pedig jó lenne megpihenni a léleknek a szív alatt.

Simogató kézre, gondoskodó lélekre vágyom
nincs semmi más ami fontosabb lenne e-világon.
A én világom a te világod,
így élni az életet az maga az álom.

Átgondoltad-e hogy mire vágysz?
hogy érzed-e milyen a valódi vágy?
vagy elfutsz amikor az érzelem komolyra vált?
ezeket mérlegelve adhatod csak a szívedet át.

S ha mindez csak a játék része,
jobb ha sohasem lesz ebben részem,
Búcsúzom, hát kedvesem, mert nem lehet,
hogy kezedbe adjam az életem.

Ősi törvény.
Írta: Fujt Ernesztin

Elmondom néktek a világ gondjait,
a lelkek torzulásának szégyenfoltjait,
mely mindig felháborít és feldúl,
meggyógyítani a lelkeket már nincs mód.
A nők tartják fenn ezt a világot
a férfiak itt a Földön csak mind zarándok,
eltelve magukkal csak járják a világot,
mint a méh virágról-virágra száll,
s az erkölcs kihalt belőlük ma már.
S nincs bennük semmi szégyen,
csak a nőkben van némi szemérem.
Szégyenteljes világba érkeztünk,
ahonnan eltűnt a tisztesség és erkölcs,
és elborult elmék szégyene ami nem múl,
áthágva minden erkölcsi normát,
ősi törvény, mely a legtöbb férfit formál.

Szeretni újra
Írta: Fujt Ernesztin

Kedves emlék voltál mindig,
veled révedeztem, így hidd,
Szívemben bánatot hagyva egy hajnalon,
távoztál egy szép napon.

De a szív nem felejt,
emléked nap mint nap visszacseng,
Ajándékod: hogy, hogy vagyok?
szívembe markolt és azóta rab vagyok.

A szívem felidézi emléked,
vágyom rá, hogy napjaimat szebbé tedd,
amikor a szeretet újra lángra kap,
mert-e különös érzésnél a szív szabad.

Várlak minden nap szüntelen,
hogy szárnyalni tudjunk féktelen,
boldogságunk átkarol, meghajol a szívnek,
hiszen szeretve tud csak szeretni a lélek.