Búcsúzunk Tőletek...

Írta: Fujt Ernesztin

Szomorú, szívbe markoló fájdalom,

szürke felhő borítja a felleget.

Az ég feketébe fordult,

gyászruhát öltött ő is e szomorú napon.

Eljött a perc melyet soha nem vártunk, 

szertefoszlott minden közös álmunk.

A fájdalom mély, az égig ér,

s szívünk már többé nem remél.

Köszönjük az életet, melyet tőletek kaptunk,

a sok szép éveket, melyet emlékbe foglaltunk.

Szívünkben örökké éltek,

és a bánat emészt most fel minden léptet.

Az élet ajándék volt veletek, a mindennapi csoda,

megszakadt szívek, ármányos valóság,

felfoghatatlan, reményvesztett szavak,

melyek nem találják az észhez vezető utat.

Itt maradtunk, a szívünk,

a karunk értetek nyúl,

a megérinthetetlen ölelésre,

és lelkünkben a fájdalom érzése dúl. 

Itt maradtok velünk gondolatban,

szívünk sohasem felejt,

az égi kötelékben szívünkben mindig ott lesztek,

fájdalmunk múlhatatlan, reményeink odavesztek.

Hisszük, hogy lelketek él a mennyben odafent,

melyre csak az örök álom érkezik,

Csillagok voltatok itt e földi létben,

s szívünk mindennap hozzátok megérkezik.

Szívünkben örökké így maradtok.

őrizzük arcotok és karunk átölel,

Egy imádság, egy sóhaj, egy fohász, 

mely hozzátok mindig a mennybe száll.

Emléketek örökké bennünk él,

soha nem veszíti el a reményt,

hogy majdan egyszer odafönt,

együtt leszünk mi még.

Testetek felszáll, lelketek itt marad a fényben,

most a nyugalom és béke honol,

és a végtelen pihenés vár rátok,

az örök messzeségben. 

Búcsúzunk Tőletek Melinda és Gábor,

szívünk, lelkünk sohasem felejt, karunk átölel,

nyugodjatok békében, emléketek gyémántként ragyog,

hiszen bennünk éltek tovább a felhők fölött valahol.