Mégegyszer...

Írta: Fujt Ernesztin

Nagy öröm és vigasz nékem, 

hogy emlékszik a szívünk,

ha egymástól oly messze is,

időnként egymásra gondolva, 

szívünket közel érezve, de élünk.

Látjuk egymást és szép az emlék,

hogy szeretett a szívünk.

Mosolyod mikor látom,

nagy boldogság tölt el,

hogy volt egyszer egy álom.

Elmerengek a múlton,

szívem meg-megdobban,

mondod, hogy felelevenik az emlék, 

s mily jó lenne mégegyszer,

hiszen ott vagyok még az álmaidban.

Igazgyöngy  a barátságunk,

melyben a szív dominál,

Az értelmet felülírja az érzelem,

a mindennapok titkán túl ott a jóság,

mely kettőnket összeköt most már.