Éget...                                      

Írta: Fujt Ernesztin

Éget a szívemben a láng,

ezer arcát mutatja a magány.

Mi szép volt nem köszön vissza már, 

az álmokon túl, sebzett szívem visszavár.

Miért kell, hogy múljon az érzés,

biztos pont kell, s ez az érzés,

Várom a lépteid csendben, halkan,

hogy megjelenj a lelkemben majdan.

Szeretném tudni, hogy vagy,

éhséged csillapítja-e valaki a sorban.

Vajon akarsz-e még engem, 

hogy visszatérjek álmaidban?

Nem maradt más csak a remény, 

a karmám érted ég, téged akar.

A vágy sohasem múlik,

csak ha ott lehetek a karjaidban.