Búcsúzunk Tőletek...
Írta: Fujt Ernesztin
Szomorú, szívbe markoló fájdalom,
szürke felhő borítja a felleget.
Az ég feketébe fordult,
gyászruhát öltött ő is e szomorú napon.
Eljött a perc melyet soha nem vártunk,
szertefoszlott minden közös álmunk.
A fájdalom mély, az égig ér,
s szívünk már többé nem remél.
Köszönjük az életet, melyet tőletek kaptunk,
a sok szép éveket, melyet emlékbe foglaltunk.
Szívünkben örökké éltek,
és a bánat emészt most fel minden léptet.
Az élet ajándék volt veletek, a mindennapi csoda,
megszakadt szívek, ármányos valóság,
felfoghatatlan, reményvesztett szavak,
melyek nem találják az észhez vezető utat.
Itt maradtunk, a szívünk,
a karunk értetek nyúl,
a megérinthetetlen ölelésre,
és lelkünkben a fájdalom érzése dúl.
Itt maradtok velünk gondolatban,
szívünk sohasem felejt,
az égi kötelékben szívünkben mindig ott lesztek,
fájdalmunk múlhatatlan, reményeink odavesztek.
Hisszük, hogy lelketek él a mennyben odafent,
melyre csak az örök álom érkezik,
Csillagok voltatok itt e földi létben,
s szívünk mindennap hozzátok megérkezik.
Szívünkben örökké így maradtok.
őrizzük arcotok és karunk átölel,
Egy imádság, egy sóhaj, egy fohász,
mely hozzátok mindig a mennybe száll.
Emléketek örökké bennünk él,
soha nem veszíti el a reményt,
hogy majdan egyszer odafönt,
együtt leszünk mi még.
Testetek felszáll, lelketek itt marad a fényben,
most a nyugalom és béke honol,
és a végtelen pihenés vár rátok,
az örök messzeségben.
Búcsúzunk Tőletek Melinda és Gábor,
szívünk, lelkünk sohasem felejt, karunk átölel,
nyugodjatok békében, emléketek gyémántként ragyog,
hiszen bennünk éltek tovább a felhők fölött valahol.
