Cseppben a tengert.
Írta: Fujt Ernesztin

A dal mely bennem él,
minden napjaimban elkísér.
Távol jársz már oly messze,
igyekszel, mindig máshoz sietve.

Keresed az utad,
talán mely téged vár,
Nem számít, ha az útnak,
a kezdeteknél vége már.

Mint cseppben a tengert,
kutatod, lázasan keresed,
Csak spontán azt leled,
ki épp az utadban ered.

Az élet nem érdemli,
ezt a sorsot,
amit a szeretet,
és a szívünk hordoz.

A boldogság több,
néhány pillanatnyi mámornál,
ahol majd a hálónk
ki tudja vetni a horgonyt.

Légy inkább megfontolt,
engedd meg magadnak a jót,
a biztosat, a szívbe markolót,
az egyet, a hozzád valót.

Boldogság volt.

Írta: Fujt Ernesztin

Hiányzol. Hiányod a szívemben él,

s meghajol minden kedves szavadért.

Átölel az édes emlék,

de jó volna, ha mindig így lennénk.

Csüngenék szavadon mint egy gyermek,

Kit a csoda mint édes álom, meglep.

Tiszta szívemből szerettelek téged,

s ez felért mindennel érted.

Hulló csillag voltam néked,

mindig megújuló édes pillanat.

Az örökkévalóságot hoztad el nékem,

szeretetem elkísér téged míg élek.

Az igaz szerelem lángra lobbant,

mindig új csíráját hozza el.

Békét teremt a szívemben,

mert az igaz szerelmet hozta el.