Gyémánt könnyek.                             
Írta: Fujt Ernesztin

Hulló könnyek záporrá nőnek,
minden könnycsepp gyémánt-á válik,
látom benne arcomat,
s majd összeolvad s torzul,
mint boldogság után,
a rossz gondolat.

Hulló könnyek záporán át,
látnod kell majd a szivárványt,
kiderül az ég, mely mint korona,
s égkő, fél holdját vetíti rád,
színtiszta pompáját festi majd,
és vele a csoda és boldogság nő.