Jöttödet várva...

Írta: Fujt Ernesztin

Elringat egy álom melyben nélküled fázom,

lázálom, kín és vágy gyötör, sír a búbánattól a lélek,

ami bennem él, tudom és hiszem, 

hogy a szívem s a lelkem mindig csak hozzád tér meg.

Mily édes volt mi bennünk élt,

mikor még a szívünk és lelkünk remélt,

Lelkem még most is téged óhajt, s érted sóhajt,

Rólad álmodva, jöttödet várva, csak veled réved el.

Mondd, hogy jössz, mikor megpihen benned a láz,

mikor a szíved igaz dallamokat zengve,

lelked nyugtot remélve, hogy megtaláld,

ki bizton szeret s csak téged vár.

Jöttödet várva telnek a napok s a percek,

várok rád a szívem reszket, 

hogy az álom soha ne találjon ébren,

s hajnali köd fátylán túl a reményel tovább éljen.