Jöttödet várva...
Írta: Fujt Ernesztin
Elringat egy álom melyben nélküled fázom,
lázálom, kín és vágy gyötör, sír a búbánattól a lélek,
ami bennem él, tudom és hiszem,
hogy a szívem s a lelkem mindig csak hozzád tér meg.
Mily édes volt mi bennünk élt,
mikor még a szívünk és lelkünk remélt,
Lelkem még most is téged óhajt, s érted sóhajt,
Rólad álmodva, jöttödet várva, csak veled réved el.
Mondd, hogy jössz, mikor megpihen benned a láz,
mikor a szíved igaz dallamokat zengve,
lelked nyugtot remélve, hogy megtaláld,
ki bizton szeret s csak téged vár.
Jöttödet várva telnek a napok s a percek,
várok rád a szívem reszket,
hogy az álom soha ne találjon ébren,
s hajnali köd fátylán túl a reményel tovább éljen.