Amikor a patás eljő...                     

Írta: Fujt Ernesztin 

Sötét tűze pokolnak alján, 

a fekete patás sivítozva rád vár,

kérdezi merre tartasz,

jöjj a forró katlan alja vár rád.

Menj a pokolra te fajzat,

patád ne üsse az utca kövét,

ne dobogjon, türelmed ne dohogjon,

hisz pirkadataig van időnk még. 

Szúrós fekete füst, dohos szag,

mely a torkodból kiszakad,

tűnj el nyomban, s tüstén,

hisz élni akarok még.

Majd akkor gyere,

mikor végső álomra vágyom,

s nem hajt az élet, az édes mámor,

mikor már senkinek nem hiányzom.

Mikor önként hajtom fejem igába,

nem amikor élvezem az életet, mint máma.

Takarodj tüstént, javaimra vágysz?

A pokol tornácán erre nincs szükséged már!

Hát itt a mezsgye, lódulj, 

fekete paripád sörényébe kapaszkodva,

szállj le az alvilágba,

a te országod táborába.

Ne zavard a Földi népet,

maradj magadnak te kénszagú,

pokol kéret, hív a gonosz karöltve,

távozz sátán és tűnj el örökre!

 

 

Szeretet, szép remény.            

Írta: Fujt Ernesztin

Lelked csillagát, 

tested finom illatát érzem,

ahogy hozzám simulsz, 

és álmom álmodat látja.

Sok évnyi távolság,

sem lehet románcunk

útjának gátja.

Megszületünk, álmodunk, 

szívünk álmot látva elindul,

meghódítani a végtelent.

Egy érzés, a szív védtelen, 

mi a csillagok közt lehull, 

s megtalálva beléd hasít,

mindent akarva most a sors.

Különbet, szebbet mint azelőtt,

ámor a szívedbe költözött,

akarjuk a végtelent, melyet,

szerelem istene megteremt,

egy új, szebb holnapot,

ami csak ránk várt, mert kell,

hogy megérkezzenek a jobb napok.

Szívem hozzád símul, 

átkarol, ölel és csókol,

mert sohasem elég a jóból.

Az öröm megérkezett, 

hiszen ő csak miattad létezett,

becsüld, tiszteld, szeresd

mert életed csak egy lehet.