Torz világ
Írta: Fujt Ernesztin

Emberek mint a varjak ,
egymásba marnak.
Hová tűnt az igazi szeretet,
mely bút és bánatot feledtet?

Az élet felgyorsulva
az idő szárnyán repül tova,
s miért kell, hogy boldogtalan
legyen emberek sora?

Nézz a tükörbe, döntsd el,
hogy mától mosolyt adsz ajándékul
minden halandónak, és mosolyában
a magad tükrét látod viszont majd. 

S boldogság árad a lelked mélyén,
hiszen holnaptól minden észérv,
törli majd a múltat és innentől,
csak a jó és a szép adódhat.

Magányos szív.
Írta Fujt Ernesztin                         

Meghalt a lelkem.
Meghalt a szívem.
A magányosság útjára léptem,
de vigasztal az emlék,
s a boldogság ami történt nem rég.
A lelkem színeit megfestem,
a csodák színeit viszont látom a vásznon,
a verseimet mit már nem neked szánok,
bele kiáltok a világba,
senkinek és mindenkinek szánva.
A csönd elért,
az emlék vigasztal,
ami soha el nem hagy,
s a sok tücsök dallam,
mely a szívemben megmaradt.