Gyémánt könnyek.                             
Írta: Fujt Ernesztin

Hulló könnyek záporrá nőnek,
minden könnycsepp gyémánt-á válik,
látom benne arcomat,
s majd összeolvad s torzul,
mint boldogság után,
a rossz gondolat.

Hulló könnyek záporán át,
látnod kell majd a szivárványt,
kiderül az ég, mely mint korona,
s égkő, fél holdját vetíti rád,
színtiszta pompáját festi majd,
és vele a csoda és boldogság nő.

Minden visszatér
Írta:Fujt Ernesztin

Az éjszaka rejtekén,
az álom visszatér,
a tested hozzám ér,
a szívemben élsz.

Átkarolsz lágyan,
és ég a vágyam,
hogy karjaidban,
égess el e-lángban.

A szeretet ölel,
mosolyod elringat,
látom a szemed tükrében,
megpihensz az örök együttlétben.

A szeretet lángja,
perzsel és éget,
tükre visszatér hozzád,
a mindenkori szenvedélyben.