Találkozás.                                

Írta: Fujt Ernesztin

Jöttél felém csillag ösvényen,

Párnámon pihen a hold, s rab vagyok,

szerelem tüze a mélyből tör elő,

s repíti lelkem a felhők fölé.

Mondd, hogy oly csodás találkozás,

álom nélkül nincs barangolás,

száz fényű tüll ruháját vetíti rád,

szíved gyorsan dobban, lélegzeted eláll.

Gyönyörű, varázslatos összetartozás,

a szív takarója s lelpe, édes csókok és szavak,

vágya a testnek és öröm mámorának, 

minden szívdobbanásban együtt álmodának. 

E találkozásban a karma mint végzet jött elém,

hisz tudja, hogy csak erre vágytam én,

szerelem melyet küldött felém a remény,

melyet minden pillanatban köszönni fogok én.